Élek letörése és testek kiüregelése

Élek letörése és lekerekítése

Az éles élek ritkán mutatnak jól egy nyomtatott alkatrészen, és különösebben erősek sem. Az élletörés ferdén levágja az élt, a lekerekítés lekerekíti. Mindkettő azokra az élekre hat, amelyekre kattintasz.

1. Jelöld ki a testet (vagy a csoportot).
2. Kattints a szalagon a „Lekerekítés” vagy az „Élletörés” gombra, nyomd meg a B billentyűt a lekerekítéshez vagy a Shift+B billentyűt az élletöréshez, vagy kattints jobb gombbal a testre, és válaszd ki a menüből.
3. A test élei kivilágosodnak. Kattints azokra, amelyeket érinteni kell. Egy újabb kattintás kiveszi az élt. A Shift billentyűvel egyetlen élt adsz hozzá vagy veszel el.
4. Állítsd be a méretet, és erősítsd meg az „Alkalmaz” gombbal vagy az Enter billentyűvel. Ezután az ablak ugyanazzal a mérettel nyitva marad az új testen, így rögtön jöhet a következő lekerekítés vagy letörés; a „Kész”, az Esc vagy a keresztecske zárja be. A Shift vagy a Ctrl mellett a „Felső élek”, „Alsó élek”, „Függőleges élek” vagy „Vízszintes élek” gombra kattintva ezek az élek hozzáadódnak a kijelöltekhez, nem váltják le őket.

Az eszközablak a jobb felső sarokban van. Ha eltakarja azokat az éleket, amelyekre kattintanál, húzd el a címsoránál fogva; legközelebb is ott nyílik meg, ahogy a „Kiüregelés” és az „Ismétlés” is. Kattints duplán a címsorra, hogy visszakerüljön.

Ha nyitott ablak mellett alakzatot választasz az alakzatlistából, az ablak semmit sem alkalmazva bezárul, és a kiválasztott élek elvesznek. A kattintás ekkor az új alakzatot helyezi el, nem éleket választ.

Az ablakban ezeket találod:

• A „Minden éles él” egyszerre minden élt kijelöl, a „Törlés” kiüríti a kijelölést.
• „Sugár” a lekerekítéshez. Az élletöréshez a „Távolság” vagy a „Szög” értéket állítod be.
• A „Változó sugár” (csak lekerekítésnél) egy él mentén változtatja a sugarat: az egyik végén kicsi, a másikon nagyobb, közte egyenletes, például ahol egy függőleges fal egy ferdével találkozik. Kattints egyetlen élre, majd állítsd be a „Sugár az elején” és a „Sugár a végén” értékét. Hogy melyik vég az eleje, az él keletkezéséből adódik; ha a nagyobb sugár a rossz végre kerül, a „Végek felcserélése” megfordítja. Egyszerre egy élen működik, több élt egymás után kerekíts le. A „Szerkesztés” mindkét értéket visszahozza.
• A „Concave (scoop out)” (csak lekerekítésnél) megfordítja a lekerekítést: az él lekerekítése helyett negyedkör alakú mélyedést vág ki belőle, mint egy doboz kivájt sarkai. A mélyedés az él mentén fekvő, a megadott „Sugár” sugarú henger, ezért bármilyen szögnél működik, de csak egyenes éleknél, és nem együtt a „Változó sugár” beállítással. A „Szerkesztés” visszahozza.
• Az „Éles él küszöbe” dönti el, mely élek számítanak egyáltalán élesnek. 25°-os értéknél csak a határozott töréseket veszi élnek, a lapos átmeneteket békén hagyja.
• A „Felső élek” csak a test legtetején futó éleket választja ki. Ez a gyors út egy sütikiszúróhoz: építsd meg a körvonalat egy vázlatban vonalként, majd törd le a felső éleket. A „Szög” adja meg, milyen meredek a letörés; nem érhet tovább, mint amilyen vastag a fal.
• Az „Alsó élek” csak a test legalján futó éleket választja ki, a „Felső élek” párja. Így gyorsan lekerekítheted vagy letörheted csak egy alkatrész talpát.
• Az „Letörés + lekerekítés”, amelyet a letörés ablakának tetején a „Élletörés” mellett választasz, a munkadarab nyomtatható talpát készíti el: a lemeznél egy letörés, amely érintőlegesen megy át a fal felé vezető lekerekítésbe, így az első rétegekhez nem kell támasz, az él mégis puhán végződik. A „Távolság” a talp által elfoglalt magasság, az „Szög” (15°–75°) a letörés meredeksége a lemeznél. Az éleket az „Alsó élek” gombbal választod ki.
• A „Csak a látható élek” elrejti azokat az éleket, amelyek onnan nézve, ahonnan nézel, a test mögött vannak. Alapból minden él átlátszik a testen, ami egy zsúfolt alkatrésznél zavaró lesz; bekapcsolt kapcsolóval csak a feléd néző éleket látod, és csak azokra kattinthatsz. A többi eléréséhez forgasd el a nézetet. Egy pirossal rajzolt él (lásd lent) mindig látszik.
• „Egy kattintás a simán folytatódó éleket is kiválasztja”: egy kattintás ilyenkor azokat az éleket is kiválasztja, amelyek simán egymásba folynak, például egy lekerekített sarkú lap körüli összes élt. A kapcsoló csak azt dönti el, mit választ ki egy kattintás: a CAD-mag az élletörést vagy a lekerekítést mindig továbbviszi az ilyen simán folytatódó éleken. Az ablak megmondja, hány további élen történik ez meg.
• Az „Élméret megtartása átméretezéskor” megtartja az élletörés vagy a lekerekítés méretét akkor is, ha később átméretezed a testet.
• A „A legnagyobb illeszkedő méret keresése” az üzenet alatt jelenik meg, ha egy méret túl nagy a kiválasztott élekhez. Kisebb méreteket próbál, amíg egy sikerül, századmilliméterre megközelíti a legnagyobb illeszkedőt, és beírja a mezőbe; az előnézet a szokott módon követi. Nagy testnél ez néhány másodpercig tart. Ha még egy nagyon kis méret sem illik, ezt jelzi: ilyenkor nem a méret a gond, hanem az együtt kiválasztott élek.
• Az „Előnézet minősége” („Vázlatos”, „Normál” vagy „Finom”) dönti el, milyen finoman számolódik az előnézet. Nehéz alkatrészeknél a „Vázlatos” gyorsabb.
• Az ablak ebben a böngészőben megjegyzi a beállításait, külön a letöréshez, a lekerekítéshez és a letörés lekerekítéssel változathoz: a méret, a szög, a küszöb, az előnézet minősége és a kapcsolók úgy maradnak, ahogy hagytad őket, a(z) „Alkalmaz” után, visszavonás után és az eszköz következő megnyitásakor is. Ha a test nem bírja el a méretet, a testből számolt méret lép a helyébe. Csak a(z) „Egy kattintás a simán folytatódó éleket is kiválasztja” indul újra: egy test első letörésénél vagy lekerekítésénél be, utána ki.

Amíg a méretet állítod, a layerling újraszámolja az előnézetet. Ez eltarthat egy pillanatig. Nyugodtan állíts tovább; az utoljára választott érték számolódik ki.

Ha a méret túl nagy az élhez, a layerling ezt jelzi, és kisebb értéket javasol. Gyakran egy-két milliméterrel kevesebb is elég. Éles szögeknél egy lekerekítésnek több hely kell, mint amennyit a sugara sejtet. Kis képernyőn az ablak magától legörget, hogy az üzenet látható legyen.

Ha egy addig működő kijelölés egy újabb élre kattintva hibára fut, az az él pirosra vált, és vastagabban rajzolódik: ez az, amelyet ekkora méretben nem lehet a többivel együtt megmunkálni. Kattints rá újra, hogy kivedd, vagy csökkentsd a méretet. Ha az üzenet fennállása alatt további élekre kattintasz, az első piros marad. Ha nincs korábbi működő kijelölés – a legelső kattintásnál, vagy egy épp megemelt méretnél –, azok az élek válnak pirossá, amelyek önmagukban sem működnek, vagy mind, ha csak az együttesük a gond. Ahol pedig a kiválasztott élek éles belső sarokban találkoznak, mint egy felhő két korongja, ott a lekerekítésnek semmilyen méretnél nincs helye: ilyenkor a layerling előbb ezeket a sarkokat kerekíti le ugyanakkora vagy kisebb mérettel, és az üzenet megmondja, hányat és mennyivel (letörésnél letöri őket).

Az íves él menti lekerekítésnek van még egy korlátja. Ahol az él a test külső oldalán szorosabban hajlik, mint a sugár, például egy vázlatban rajzolt vagy SVG-ként behozott csepp csúcsánál, a lekerekítés nem tudja követni a hajlatot. A layerling ilyenkor megmondja a legszorosabb hajlat sugarát, és pirossal rajzolja az ilyen hajlatú éleket. Válassz kisebb sugarat, vagy rajzold kerekebbre a hajlatot. Egy éles sarok nem ilyen hajlat: ott két él találkozik, és mindegyiket külön kerekíti. Ezért előbb a felső éleket kerekítsd le, és csak utána egy sarkot kis sugárral: a lekerekített sarok a felső élnek szoros hajlat volna.

Mielőtt feladná, a layerling még egyszer megpróbálja a kiválasztott élek végén lévő rövid élekkel, amelyek legfeljebb kétszer olyan hosszúak, mint a méret. Ilyen él ott van, ahol egy korábbi élletörés egy még éles falon ér véget: egy rövid, ferde él a sarokban, és amíg éles marad, a sarok nem dolgozható meg. Ha ez segít, ezek az élek is kiválasztva maradnak, és egy üzenet megmondja, hányat vett fel.

A mutató alatti él is vastagabban rajzolódik, így látod, melyiket választja ki egy kattintás.

Egy furat is elfogadja a „Élletörés” és a „Lekerekítés” műveletet, akárcsak a „Kiüregelés”, a „Eltolás” és a „Lap törlése” eszközt: furat marad, és az új alakjával vág. Ha egy hasáb alakú furat négy függőleges élét lekerekíted, lekerekített belső sarkú zsebet vág, a „Eltolás” eszközzel megnövelt furat pedig ennyivel több hézaggal vág. Azt az élt, ahol a furat a darabhoz ér, inkább a kész csoporton munkáld meg: az az él hozzá tartozik.

Testek kiüregelése

A dobozokban, poharakban, házakban és fedelekben közös, hogy belül üresek, egyenletes vastagságú falakkal. Pontosan ezt csinálja a „Kiüregelés”.

1. Jelöld ki a testet, és kattints a „Kiüregelés” gombra, vagy kattints jobb gombbal a testre, és válaszd ki a menüből.
2. Állítsd be a „Falvastagság” értékét.
3. A „Nyitott oldalak” alatt kapcsold be azokat az oldalakat, amelyek nyitva maradnak: „Felül”, „Alul”, „Elöl”, „Hátul”, „Bal” vagy „Jobb”, ahányat csak akarsz – egyedül az „Elöl” fióknak való nyílást ad, a „Bal” és a „Jobb” alagutat. Ha egyik oldal sincs bekapcsolva, a test minden oldalon zárt marad, középen egy üreggel. A „Zárt (belső üreg)” egy kattintással minden oldalt kikapcsol. A „Felül” az ablak megnyitásakor már be van kapcsolva; egy kattintás rá újra lezárja a tetejét. A minden oldalon zárt test kívülről változatlannak látszik: az üreget a metszetnézet mutatja.
4. Döntsd el, hogy a „Belső élek” „Lekerekített” vagy „Éles” legyenek.
5. Kattints a „Kiüregelés” gombra.

A falak befelé nőnek. A külső oldal változatlan marad.

A „Belső élek” csak ott számítanak, ahol a belső falak eltávolodnak egymástól – a test egy lépcsőjénél vagy egy nyílás körül. Egy egyszerű doboz üregének sarkai mindkét beállításnál élesek. Lekerekített belsőhöz előbb kerekítsd le a test külső éleit (lásd fent), aztán üregeld ki: a belső a sugár mínusz a falvastagság értékével követi. Ha a lekerekített belső nem építhető fel – ez nagyon sok rövid egyenes darabból álló körvonalnál, például egy körvonallá alakított rajznál előfordulhat –, a layerling ugyanazt az üreges testet éles belső sarkokkal építi meg.

Minden nyitott oldalhoz a testnek azon az oldalon, a legszélén egy sík lapra van szüksége. Egy ferdén levágott tető is számít: egy dőléssel rendelkező doboz, vagy egy ferde lyukkal csoportosított doboz, amely levágja a tetejét, a ferde teteje mentén nyitva marad, amíg az legfeljebb 60°-kal tér el a vízszintestől. A gömbök és a szabad formájú alakzatok ezért így nem üregelhetők ki. Ha a fal túl vastag a testhez, a layerling jelzi, és vékonyabbat kér.

Egy zsebes test – egy olyan hasáb, amelyben egy nem teljesen átmenő lyuk van, és egy dobozt egy megemelt lyukkal csoportosítva készült – szintén kiüregelhető, felül nyitva: a zseb körüli falak is kiüregelődnek, így a külső fal és a zseb között egy felül nyitott üreggyűrű marad, a zseb alja alatt pedig egy vékony üreg fekszik.

A csúcsban végződő testeknek, mint egy kúpnak vagy egy körbeforgatott háromszögnek, nincs felül sík lapjuk, amely nyitva maradhatna. Egy teljesen zárt üreg sem működik ott, mert egy csúcs nem tolható el befelé: még 1 mm-es falnál is azt az üzenetet kapod, hogy a falak nem lehetnek ilyen vastagok. Ehelyett a forgatás előtt rajzold bele a falat a profilba: készíts másolatot a körvonalról, kicsinyítsd a másolatot egyenletesen, tedd a nagy körvonal közepére, vágd ki vele a nagyot, majd forgasd körbe az egészet (Vázlatok fejezet, Forgatás rész). A két körvonal közötti távolság a falvastagság.

Ha egy kiüregelt testet később átméretezel, a layerling azonnal újra kiüregeli az új méretben. A fal olyan vastag marad, amilyennek választottad, a kerek testeknél is. Egy hengerből, amelyet az egyik irányba jobban húzol, mint a másikba, ellipszis lesz.

Fedél nyitott testhez

A(z) „Lid” fedelet készít egy felül nyitott testhez: egy nyitott tetővel kiüregelt dobozhoz, cseréphez, tálcához. Jelöld ki a testet, és kattints a(z) „Lid” gombra. Az ablakban kiválasztod a fajtát:

• „Push in”: a testtel azonos méretű lap, alatta perem, amely a nyílásba illeszkedik.
• „Over the top”: a testnél egy falvastagsággal szélesebb lap, alatta perem, amely kívülről öleli körbe.
• „Both sides”: a testnél egy falvastagsággal szélesebb lap, alatta mindkettő: perem a nyílásba és perem kívül körbe. A test fala a kettő közötti horonyban ül, mint egy ételtároló dobozon.
• „Flat”: csak a lap, ráhelyezéshez vagy ragasztáshoz.
• „Screw on”: csavaros fedél, mint egy befőttesüvegé, kerek testhez; lásd lejjebb.
• „Screw in”: lap menetes csappal, amely egy kerek test nyílásába csavarható; lásd lejjebb.
• „Bayonet”: forgózár kerek testhez, a fedelet bütykökre nyomod, majd elforgatod; lásd lejjebb.
• „Slide-in”: lap, amely az egyik falon át csúszik be a dobozba, mint egy fa tolltartó fedele; lásd lejjebb.

Ezután beállítod a(z) „Lid thickness” és a(z) „Fit” értékét (a fedél és a test közti „Gap per side”: 0,1 mm szoros, 0,2 mm normál, 0,3 mm laza, vagy bármely érték 1 mm-ig), valamint hogy milyen mélyre nyúlik a perem, és milyen vastag a fala. Kattints a(z) „Make lid” gombra: a fedél a test mellett fekszik, megfordítva, lappal lefelé, így támasz nélkül nyomtatható. A test változatlan marad. A fedél bármilyen körvonalat követ, kereket vagy szögleteset, mert közvetlenül a test pereme alatt veszi le a formát. Felül nyílás nélküli test csak lapos fedelet kaphat; a többihez előbb üregeld ki nyitott tetővel. A peremnek vízszintesnek kell lennie: a ferde tetejű testet üregeld ki „Zárt (belső üreg)” beállítással, majd vágd el a „Kettévágás” eszközzel egy ferde sík mentén ott, ahol a fedélnek le kell jönnie; a felső rész a fedél, már a falaival együtt. Ha a test pontos CAD-test, például egy Üregelés eszközzel kiüregelt lekerekített doboz, a fedél is az lesz, és kerek sarkai kerekek maradnak: éleit a többi testhez hasonlóan lekerekítheted vagy letörheted az él-eszközzel. A többi test, és a mágnesekhez oszlopokat kapó fedelek, háromszögekből álló fedelet kapnak.

Jelöld be a „Magnets in the corners” lehetőséget, és a fedelet szoros illesztés helyett négy kerek mágnes tartja. Válassz „Magnet” értéket (6 × 2, 8 × 3 vagy 10 × 3 mm), vagy állítsd be a „Magnet diameter” és a „Magnet height” értékét, valamint a „Play round the magnet” értéket: 0,1 mm a mágnesek bepréseléséhez, 0,2-0,3 mm a beragasztásukhoz. A layerling a test peremének minden sarkába egy fészket vág, és vele szemben egyet a fedél lapjába, kicsit mélyebbet a mágnesnél, így az sosem áll ki. Ahol a fal túl vékony egy fészekhez, egy oszlop tölti ki a sarkot az aljától a peremig, és a fedél pereme megkerüli. A test a fészkeivel és oszlopaival együtt csoportba kerül: bontsd fel a csoportot, és visszakapod az eredeti állapotot. A lapnak legalább a mágnes magassága plusz 0,8 mm vastagnak kell lennie; a mágnesek bekapcsolása ezt be is állítja.

Jelöld be a „Hinge” lehetőséget, és a fedél egy csap körül nyílik a test egyik egyenes oldala mentén: a hátsón, vagy azon, amelyet a „Hinge side” alatt választasz (ahogy a kezdő nézetben, ahol a hátoldal tőled elfelé néz). Mentén csuklók váltják egymást, a külsők a testen, a köztük lévők a fedélen, „Hinge clearance” távolságra, és mindegyiken átmegy a csap furata: 1,75 mm-es „Pin diameter” esetén egy darab filament a csap; jelöld be a „Print the pin too” lehetőséget egy vastagabb, külön nyomtatott csaphoz. A zsanér test felőli részében a csap szorosan ül, így egy benyomott filamentdarab nem csúszik ki, a fedél felőli részében pedig forog: a „Pin play (per side)” az ottani helye oldalanként, kezdetben 0,2 mm; adj neki többet, ha a fedél nehezen fordul. Egy nyomtatott csapnak a test felőli részben oldalanként 0,15 mm jut, mert teljes vastagságban jön ki a nyomtatóból: így is szorosan ül, de be lehet nyomni. A test csuklói 45°-os lejtőn állnak, így a test támasz nélkül, állva nyomtatható; a fedél csuklói egy síkban vannak a tetejével, így az továbbra is megfordítva nyomtatható. A „Knuckles (0 = automatic)” 0 értéke nagyjából 10 mm-enként ad egy csuklót. A zsanér benyomós vagy lapos fedélhez illik; a külső perem nyitáskor nekiütközne a hátsó falnak. Kerek oldalon, egy edényen vagy csövön, a zsanér ott fut, ahol a fal a zsanér vonalától egy csukló sugarán belül marad, és a test csuklói egy kis tömbön állnak, amely a falig ér. A „Teardrop pin holes (no droop when printed)” (kezdetben bekapcsolva) a csap furatainak felül hegyet ad az egyes részek nyomtatási irányában, így nem lógnak be; a nyomtatott csap egy kis lapon fekszik. A(z) „Hinge type” alatt a(z) „Flush” a csuklókat a fal mögé helyett a falba teszi: a doboz megtartja a méretét, mindkét rész ki van vágva a másik csuklói körül, és a fedél kb. 140°-ig nyílik. A(z) „Pivot pins” olyan fedelet készít, amely egy kis peremen fekszik a nyílásban, és két, az oldalfalakon átmenő csapon fordul, kb. 95°-ig; a doboz itt is megtartja a méretét. Mindkettőhöz egyenes oldal kell, és mágnes nélkül működnek.

A(z) „Flush” zsanérnál jelöld be a(z) „End plugs” lehetőséget, és a csap furata mindkét végén lezárul: a csap rejtve marad, és nem csúszhat ki. A furat utolsó 4 mm-e ekkor mindkét végén négyzetes, a sarkára állítva, hogy annak is felül hegye legyen, és ne lógjon be nyomtatáskor, és épp akkora, hogy a csap átférjen: előbb told be a csapot, aztán nyomj egy dugót mindkét végébe. A négyzetes dugók nem tudnak elfordulni, és olyan szorosan ülnek, mint a csap a testben; mindegyik egy síkba van vágva a doboz külsejével, lekerekített sarkoknál is (az ilyen dobozon a zsanér egészen a sarkokig fut, dugókkal és nélkülük is). A fedél mellett fekszenek, egy lapos oldalukon. A csap ennyivel rövidebb, és az állapotsor megmondja, milyen hosszú.

Jelöld be a(z) „Click bumps” lehetőséget, és a fedél bepattan: a nyílásba nyúló perem külső oldalán (a kívülről ölelő fedélnél a perem belső oldalán) kis kerek dudorok pattannak mélyedésekbe, amelyeket a Layerling ugyanott vág a test falába, egyet minden legalább 12 mm-es egyenes oldal közepére, kettőt a 80 mm-nél hosszabb oldalakra, négyet egy kerek nyílás köré, a zsanér oldalára pedig egyet sem. A(z) „Bump height” azt adja meg, milyen mélyen nyúlik be minden dudor a falba, kezdetben 0,4 mm: kevesebb egy kis dobozhoz vagy merev peremhez, több a határozottabb pattanáshoz. A(z) „Handle” alatt a(z) „Pull tab” egy fület ad a lapnak, amely olyan vastag, mint a lap, és 6 mm-rel túlnyúlik az elülső élén (vagy a zsanérral szemközti élen), így a fedél továbbra is megfordítva nyomtatható, a(z) „Finger notch” pedig közvetlenül a fedél éle alatt mélyedést vág az ujjnak a test elülső falába, és mindig meghagy 0,8 mm-t a falból; egyik sem használható forgócsapos fedéllel, a dudorok lapos fedéllel sem.

Válaszd a(z) „Screw on” lehetőséget, és a fedél úgy csavarható rá, mint egy befőttesüveg teteje: a test tetejének külső oldalára menet kerül, a fedél peremének belsejébe ugyanez a menet. Ehhez kerek test kell, például henger, cső vagy kerek edény, nyitott tetővel kivájva, legalább 0,8 mm vastag fallal; egy dobozt vagy oválist elutasít. A lekerekített vagy letört perem, amilyen egy kerek végű vonalból forgatott edényé, maradhat úgy, ahogy van, ennél a fedélnél és a lenti „Bayonet” esetén is: a menet vagy a bütykök a lekerekítés alatti egyenes falra kerülnek, a fedél pedig ráér. A menet a fal külső oldalára kerül, nem vágódik bele, így a vékony fal is megtartja szilárdságát, és csoportba kerül a testtel: ha bontod a csoportot, a testet visszakapod úgy, ahogy volt. A(z) „Thread pitch” azt adja meg, mennyit emelkedik a menet egy fordulat alatt, kezdetben 3 mm, mint egy befőttesüvegen; a menet mélysége ennek három tizede (legfeljebb 1,5 mm), oldalai 45°-ban dőlnek, így a test állva, a fedél a lapján nyomtatható, mindkettő támasz nélkül. A(z) „Turns” azt adja meg, hányszor fut körbe a menet, és a menetemelkedéssel együtt azt, hogy milyen mélyre ér le a fedél pereme. A(z) „Gap per side” a menetben oldalanként hagyott hely, a sugárban mérve, mint egy anyánál; ha a fedél nehezen forog, válassz lazább illesztést. A fedelet az óramutató járásával megegyezően elforgatva zárod. A fedél és a menet háromszögekből áll, és mágnes, zsanér, bepattanó bütyök és fogantyú nem jár csavaros fedéllel.

A(z) „Thread” alatt a(z) „Custom” helyett szabványos palack vagy befőttesüveg menetét is választhatod: a PCO 1881 a legtöbb ásványvizes és üdítős palack 28 mm-es nyaka, a PCO 1810 a régebbi, magasabb menetű nyak, a GL 45 a laboratóriumi palackok menete (DIN 168), a Mason 70 és a Mason 86 pedig a Mason befőttesüvegek normál és széles szája. A kupak ekkor a szabvány szerint készül, és ráillik egy ilyen boltban vett palackra vagy üvegre; a menetemelkedést és azt, hogy a kupak meddig ér le, a szabvány adja meg, a(z) „Gap per side” pedig a hely a menete körül. A test csak akkor kapja meg a nyak menetét, ha a teteje éppen ilyen nyak: kerek, és olyan széles, mint a nyak a menet alatt, amit az ablak megmond (PCO 1881 esetén 24,94 mm); ilyenkor egy vásárolt kupak is ráillik. Minden más test változatlan marad, és csak a kupak készül el, ahogy az állapotsor is jelzi. Ha egy meglévő palackodhoz akarsz kupakot, jelölj ki egy nagyjából a nyakával egyező szélességű hengert, kattints a(z) „Lid” gombra, és válaszd a(z) „Screw on” lehetőséget és a palack menetét. A szabványos menetek oldalai meredekebbek, mint az egyéni menet 45°-a, ezért nyomtatáskor a test menetének alja és a kupakban lévő menetek jobban kilógnak; csak körülbelül egy milliméter mélyek, de előbb nyomtass ki egy kupakot, és nézd meg, hogyan boldogul vele a nyomtatód. A Mason üvegek menetéről nincs közzétett rajz, a méretek mért értékek: próbáld ki a kupakot a saját üvegeden.

Mielőtt a(z) „Make lid” gombra kattintasz, az ablak megméri a tested tetejét, és megmondja, hogy az a nyak-e: milyen széles, milyen szélesnek kell lennie a nyaknak a menet alatt, és hogy a test megkapja-e a menetet, vagy csak a kupak készül el. Ha nem az, és a test egy álló henger, cső vagy kiüregelt henger, a(z) „Fit the body to the neck” olyan szélesre állítja, mint a nyak, a megengedett tartomány közepére (Mason 70 esetén 65,85 mm), a magasságát pedig megtartja; a kiüregelt test falai olyan vastagok maradnak, amilyenek voltak. Ezután a(z) „Make lid” megadja neki a nyak menetét, és egyetlen visszavonás visszaveszi az igazítást. Bármely más testnél, például egy csoportnál vagy egy importált hálónál, az ablak megmondja, milyen szélesre kell a tetejét állítanod.

Válaszd a(z) „Screw in” lehetőséget, és a menet fordítva megy, például egy tolltartóhoz, amelynek kívül simának kell maradnia: a test nyílásának belsejébe kerül a menet, mint egy anyába, a fedél pedig egy akkora lap, mint a test, alatta egy csappal, amelyen ugyanez a menet van, és addig csavarható be, amíg a lap a peremre nem fekszik. A testnek és a nyílásának is kereknek kell lennie, közös középponttal, például henger, cső vagy kerek edény, nyitott tetővel kivájva, legalább 0,8 mm vastag fallal; egy dobozt, oválist vagy szögletes nyílást elutasít, ahogy a csaphoz túl szűk vagy nem elég mély nyílást is. Itt is a falra kerül a menet, nem vágódik bele: a fal megtartja szilárdságát, kívül minden marad, ahogy volt, a nyílás pedig fent csak a menet mélységével lesz szűkebb. A(z) „Thread pitch”, a(z) „Turns” és a(z) „Gap per side” ugyanúgy működik, mint a csavaros fedélnél; a menetemelkedés és a fordulatok azt is megadják, milyen mélyre ér le a csap. A csap üreges, egy gyűrű, amelynek fala („Plug wall”) kezdetben 1,6 mm (legalább 0,8 mm), és tömör marad ott, ahol a nyílás nem hagy helyet lyuknak. A test állva, a fedél a lapján, csappal felfelé nyomtatható, mindkettő támasz nélkül. A fedelet az óramutató járásával megegyezően elforgatva zárod. Ahogy a csavaros fedélnél, a fedél és a menet háromszögekből áll, és mágnes, zsanér, bepattanó bütyök és fogantyú nem jár vele.

Válaszd a(z) „Bayonet” lehetőséget, és a fedél elforgatva reteszelődik, ahogy egy izzó ül a foglalatában, például egy lámpa részeinek összekötéséhez vagy egy kerek doboz lezárásához: a test tetejének külső oldalán bütykök állnak ki a falból („Lugs”: kezdetben három, kettőtől négyig), a fedél peremének belsejében pedig mindegyiknek egy L alakú horony jut. Tedd rá a fedelet úgy, hogy a hornyok a bütykök fölé kerüljenek, nyomd le, és forgasd az óramutató járásával megegyezően, amíg bekattan: három bütyöknél 40°-kal (kettőnél 45°-kal, négynél 30°-kal). Ekkor minden bütyök alatt a fedél egy pereme fekszik, és lent tartja, egy ütköző pedig megállítja a forgatást. A(z) „Turn (0 = automatic)” mezőben magad állíthatod be a forgatást, legfeljebb negyed fordulatig (90°), például két bütykös fedélhez, amely 90°-os elforgatással zár; 0-nál a bütykök számából adódó forgatás marad. Minden bütyök hornyának, a forgatásnak és a következő horony előtti ütközőnek el kell férnie a test körül: több bütyöknél vagy kis testen a nem férő szöget a program arra igazítja, ami elfér, és az állapotsor ezt jelzi. Két bütyök a legkisebb testek kivételével mindenütt eléri a 90°-ot; négy bütyök 40–80 mm átmérőjű testen legfeljebb kb. 65°-ot fordul. A csavaros fedélhez hasonlóan kerek test kell hozzá, legalább 0,8 mm vastag fallal, és a bütykök csoportba kerülnek a testtel. Méretük a test átmérőjéhez igazodik: annak negyvened részével állnak ki a falból (1,2–2,5 mm); alsó oldaluk és a perem 45°-ban dől, így a test állva, a fedél a lapján nyomtatható, mindkettő támasz nélkül. A(z) „Rim depth” azt adja meg, milyen mélyre ér le a fedél, kezdetben 8 mm; a bütykök alatt a fal mentén vezeti a fedelet. A(z) „Gap per side” a bütykök körüli és a fal menti hely, és a nyomtatód hézagából indul, ha már megmérted; a(z) „Gap in height” a perem fölötti hely, vagyis mennyit emelkedhet a reteszelt fedél, kezdetben 0,3 mm. A(z) „Detent height” azt adja meg, mennyire lóg bele egy kis borda minden reteszelt bütyök mögött az útjába: a bütyök kattanva átugrik rajta, így a fedél nem fordul vissza magától. Vegyél kevesebbet, ha a fedél túl nehezen forog, 0 esetén nincs borda. Nyitáshoz forgasd vissza a fedelet, és emeld le. A fedél és a bütykök háromszögekből állnak, és mágnes, zsanér, bepattanó bütyök és fogantyú nem jár bajonettzáras fedéllel.

Jelöld be a(z) „Tether” lehetőséget egy csavaros vagy bajonettzáras fedélnél, és a nyitott fedél a testnél marad, mint egy üdítősüveg kupakja. A rögzítőszalag egyetlen darab, amely laposan fekszik a fedél mellett: két nyitott gyűrű, amelyeket egy pánt köt össze. A nagyobb gyűrű alulról pattan a fedélre, és a fedél tetején lévő gallér alatt ül, egy perem tartja. A kisebb közvetlenül a fedél alatt öleli a testet, egy peremen, amelyet a test ott kap, és a menet vagy a bütykök fölötte megtartják: hajlítsd szét egy kicsit, és told át rajtuk, vagy alulról a peremen át. Mindkét gyűrű szabadon forog, így a fedél továbbra is elforgatva nyílik és zárul, a pánt pedig elég hosszú ahhoz, hogy a nyitott fedél a nyak mellett lógjon. A rögzítőszalagot PETG-ből vagy TPU-ból nyomtasd; PLA-ból csak néhány hajlítást bír. A peremek 45°-ban lejtenek, így a fedél és a test továbbra is támasz nélkül nyomtatható, a gyűrűk pedig megtartják a hézagot („Gap per side”) afelé, amin forognak. A rögzítőszalaghoz néhány milliméternyi test kell a fedél alatt, kerek és ugyanolyan széles, mint fent, és egy körülbelül 4 mm mély fedélperem; ha ez hiányzik, az eszköz jelzi.

A csavaros és a bajonettzáras fedél lehet pattintós kupak is, mint egy sampon- vagy ketchupos flakon teteje: jelöld be a(z) „Flip-top” lehetőséget, és a fedél lapjának közepére kerek nyílás kerül (a(z) „Opening” az átmérője, kezdetben 8 mm), benne egy fedőlappal, amely elzárja, a tetővel egy síkban. A fedél a helyén marad, csak a fedőlapot nyitod. A fedél a lapján fekve nyomtatódik, így egy oldalról ráhajtott fedőlap fejjel lefelé feküdne, a dugójával a tálca felé. Ezért a fedőlap magában a nyílásban nyomtatódik, körben a(z) „Gap per side” réssel, és maga a dugó: a széle közvetlenül a teteje alatt 45°-ban szűkül, így felfekszik a lapra és nem nyomható be, elöl pedig egy kis perem a nyílás széle alá nyúlik, így kattanva záródik. Egyenes hátsó szélénél egy 0,4 mm vastag és 3 mm hosszú, a tálcán laposan fekvő csík köti a laphoz, és zsanérként hajlik, így a fedőlap sosem esik le; a csík alatt a fedőlap és a lap V alakban dől egymás felé. Semmi sem dől 45°-nál jobban, és a fedél egy darabban, támasz nélkül nyomtatható. Nyitáshoz tedd a körmöd a fedőlapon keresztben futó horonyba, és emeld meg; zárásához nyomd le, amíg kattan. A pattintós kupakot PETG-ből vagy PP-ből nyomtasd: PLA-ból a csík néhány hajlítás után eltörik. A lapnak legalább 1,8 mm vastagnak kell lennie (0,2 mm résnél), és a nyílásnak a zsanérral együtt bele kell férnie a test nyílásába; a túl nagy nyílást elutasítja, és megmondja a legnagyobbat, amely belefér.

A csavaros és bajonettes kupakok felső pereme lekerekíthető vagy letörhető: a „Top edge” alatt válaszd a „Rounded” vagy a „Chamfer” lehetőséget, és állítsd be a „Edge size” értéket, kezdetben 1 mm, legfeljebb a lap vastagsága. Az él a kupakkal együtt készül, mert utána a kupak és a menet egyetlen háló, túl sok háromszöggel az élszerszámhoz. A kupak fejjel lefelé nyomtatódik, így ez az él a tálcán fekszik: a letörés tisztán nyomtatható, és az 1 vagy 2 mm-es lekerekítés is.

Válaszd a(z) „Slide-in” lehetőséget, ha a fedelet úgy akarod betolni, mint egy fa tolltartóét: egy lap a nyílásban, a teteje egy síkban a peremmel, a szélei pedig három fal hornyaiban futnak. A negyedik fal, amelyet a(z) „Slides in from” alatt választasz (kezdetben az elülső, mint a kezdőnézetben), ott, ahol a fedél áthalad, a fedél alsó síkjáig le van vágva, így a fedél rajta át csúszik be, a vége pedig kitölti a kivágást, egy síkban a fal külsejével. Akkor is kap fedelet a doboz, ha elforgatva áll a munkasíkon: a választott fal ilyenkor az, amelyik leginkább abba az irányba néz. Ehhez függőleges, egyenes falú doboz kell, lekerekített sarkokkal is jó; kerek testet nem fogad el. A hornyok olyan mélyek, amennyire a(z) „Lid thickness” engedi, 2 mm vastag fedélnél valamivel 1 mm alatt, vastagabbnál legfeljebb 1,5 mm, és mögöttük mindig marad 0,8 mm fal; a tetejük 45°-ban lejt, így a doboz állva, a fedél a tetején fekve nyomtatható, mindkettő támasz nélkül. Ha a falak vagy a fedél túl vékonyak a hornyokhoz, az ablak megmondja, milyen vastagnak kell lenniük. A(z) „Gap per side” a fedél játéka a hornyokban oldalanként; ha nehezen csúszik, válassz lazább illesztést. A doboz belső falai a fedél alatt szintén alacsonyabbak lesznek. Jelöld be a(z) „Click bumps” lehetőséget, és a fedél vége alatt egy kis bütyök átpattan a levágott fal belső élén, így a fedél nem csúszik ki magától; a(z) „Bump height” azt adja meg, mennyire nyúlik a fal teteje alá. A(z) „Handle” alatt a(z) „Finger notch” négy keresztirányú hornyot ad a fedél tetejére ennél a végénél a hüvelykujjadnak, a(z) „Pull tab” pedig egy fület ugyanott. A hornyok és a kivágás lyukként csoportba kerülnek a dobozzal: bontsd fel a csoportot, és a doboz olyan lesz, mint előtte. Mágnesek és zsanér nem társíthatók a betolható fedélhez.

Ha a fedelet a perem alá akarod süllyeszteni, állítsd be a(z) „Frame above the lid” értéket (kezdetben 0). A fedél és a hornyai ekkor ennyivel lejjebb kerülnek, a falak pedig fölöttük megtartják teljes magasságukat, keretként a fedél körül. A fal, amelyen át a fedél becsúszik, ekkor szintén nem lesz levágva: megtartja teljes magasságát, és ott, ahol a fedél áthalad, egy rés van rajta, amelyet a fedél vége kitölt, egy síkban a külső oldallal. A fedél fölött a rés ugyanakkora hézagot hagy, mint oldalt („Gap per side”), a(z) „Click bumps” bekapcsolásával pedig még a bütyök magasságát is, hogy a fedél kihúzáskor kissé felfelé hajolhasson fölötte; fölötte legalább 1 mm falnak kell maradnia, az alacsonyabb keretet pedig a szükséges kerettel együtt elutasítja (0,2 mm-es hézagnál 1,2 mm). A doboz továbbra is állva nyomtatódik: csak a rés teteje készül a levegőben, rövid, vízszintes hídként a fedél szélességében, amelyet a legtöbb nyomtató alátámasztás nélkül megold. A hüvelykujj-hornyok ekkor közvetlenül e fal mögött vannak, a húzófül pedig kiáll a résből.

Kábelcsatorna egy testen át

A(z) „Cable channel” kerek járatot vezet egy testen át egy kábelnek vagy LED-vezetéknek, onnan, ahol bemegy, odáig, ahol kijön, és maga keresi meg az utat. Jelöld ki a testet, kattints a(z) „Cable channel” gombra, majd a testre ott, ahol a kábel bemegy („Entry”), és ott, ahol kijön („Exit”). Az út egyenesen, a felület mentén kezdődik és végződik, egyenesen halad, ahol lehet, és ív, ahol kell, sosem szűkebben, mint „Smallest bend”, és amennyire lehet, távol marad a külső felülettől, sosem közelebb, mint „Least wall”. Egy kábel nagyjából az átmérője ötszörösének megfelelő íven tolható át; a(z) „Diameter” a csatorna sajátja.

Amíg a panel nyitva van, a test átlátszó, benne a csatornával és mindkét végén egy jellel. A panel megmutatja a csatorna hosszát, a legszűkebb ívet és a legvékonyabb falat, pirossal, ha egy ívnek vagy a falnak kisebbnek kellett lennie a kértnél; ilyenkor egy kisebb „Smallest bend” érték vagy egy másik be- vagy kimenet segít. A(z) „Set again” áthelyez egy véget. A(z) „Make channel” bevágja a csatornát: „Hajlított cső” lesz belőle lyukként, a testtel csoportosítva, így a test pontos marad, és a csoport bontása után a cső még módosítható. Egy hajlított csőnek legfeljebb tizenegy íve van; egy ennél többet igénylő út másik be- vagy kimenetet kér.

Testek eltolása

A test minden lapja ugyanannyival tolható el kifelé vagy befelé. Erre van szüksége egy illesztésnek, fedélnek vagy pattintós kötésnek: 0,1-0,3 mm rés körben, miközben a részletek a helyükön maradnak, amit a méretezés nem ad.

1. Jelölj ki egy testet, és kattints az „Eltolás” gombra, vagy kattints a testre jobb gombbal, és ott válaszd.
2. Válaszd a „Nagyítás” vagy a „Kicsinyítés” lehetőséget, és állítsd be a „Távolság” értékét.
3. A „Külső sarkok” a külső sarkokat dönti el: a lekerekített kerekre hagyja az eltolt felületet, az éles tovább viszi a lapokat, míg találkoznak.
4. Pipáld be az „Az eredeti marad, az eltolt testet lyukként adja hozzá” jelölőt, hogy az alkatrész maradjon, a megnagyobbított test pedig másolatként jöjjön létre, amely már lyuk. Csoportosítsd ezt a lyukat a párjával, és pontosan a választott játékot vágja ki.
5. Kattints az „Eltolás” gombra.

Pipáld be a(z) „Csak oldalra: a sík alsó és felső lapok a helyükön maradnak” lehetőséget, ha csak a körvonalnak kell nőnie vagy zsugorodnia: az oldalak a távolsággal elmozdulnak, minden sík felső és alsó lap a magasságán marad. Egy tábla körben szegélyt kap, egy talp szélesebb lesz, és a test nem lesz magasabb. Lépcsős testnél minden lépcső megtartja a saját magasságát. A körvonalain át eltolt szöveg ilyenkor szintén megtartja a magasságát.

Pipa nélkül maga a test tolódik el. Rögzített, pontos test lesz, mint egy letörés után: az ablak tetején lévő lista visszavonja az eltolást, az „Szerkesztés” pedig újra megnyitja az eszközt a régi távolsággal. Csak pontos CAD-testek tolhatók el - dobozok, hengerek és a többi forma, ezek csoportjai, importált STEP-alkatrészek. Az a test, amely csak háromszögháló, mint sok STL-import, gyakran nem. A testhez túl nagy távolságot, például a legvékonyabb falon túli kicsinyítést, elutasítja.

Egy szöveg, amelynek betűit a mag nem tudja testként eltolni - egyes betűtípusokban az A, B, M, N, W vagy 9 -, ehelyett a körvonalain keresztül tolódik el: ekkora távolsággal megkapja a(z) „Szélesebb (alap többszínű nyomtatáshoz)” kitöltést (keskenyebbet, ha zsugorodik), és ugyanennyivel nő felül és alul. Szöveg marad, amelyet tovább szerkeszthetsz. Ez tömör betűs, lekerekítés nélküli szövegnél működik; egy már kitöltési móddal rendelkező szöveget a program a korábbiakhoz hasonlóan elutasít.

Lapok törlése

Egy útban lévő lekerekítés, egy rossz helyen lévő lyuk, egy már nem kellő csap: a „Lap törlése” újra leveszi a testről, anélkül hogy újra kellene építeni.

1. Jelöld ki a testet, és kattints a „Lap törlése” gombra, vagy kattints jobb gombbal a testre, és válaszd a menüből.
2. Kattints mindarra a lapra, aminek el kell tűnnie: egy lekerekített él lapjaira, egy lyuk falára, egy csap oldalára és tetejére. A kiválasztott lap kivilágosodik; egy újabb kattintás kiveszi. Az ablak számolja a lapokat.
3. Kattints a „Lapok törlése” gombra, vagy nyomd meg a Delete billentyűt. Az Esc bezárja az eszközt, változtatás nélkül.

A törölt lapok körüli lapok addig nőnek, amíg a rés be nem zárul. Egy lekerekített felső élű doboz visszakapja éles éleit, egy lyuk betöltődik, egy csap eltűnik. A test pontos marad, így újra lekerekíthető és letörhető, és a STEP-export megőrzi valódi lapjait. A Ctrl+Z egy lépésben visszavonja a törlést. Az „Élművelet visszavonása” alatt is szerepel a lekerekítésekkel és letörésekkel együtt, ahol az „Visszavonás” visszavonja; „Szerkesztés” nincs hozzá. Csoporton az eredmény egyetlen test, mint egy élkezelésnél.

Mindannak a lapjait válaszd ki, aminek el kell tűnnie, és csak azokat. Ha a körülöttük lévő lapok nem tudják bezárni a rést, a layerling jelzi, és semmi sem változik: egy doboz fő oldalának például nincs olyan szomszédja, amely átvehetné a helyét. Ha egy zsebnek csak az alját törlöd, átmenő lyuk lesz belőle, mert a zseb falai a túloldalig futnak tovább.

A „Make exact” eszközzel pontossá tett importált háló ott, ahol a fájl háromszögei hibásak voltak, hajszálvékony lapokat tarthat meg az egy síkban lévő lapok között, így az egyik oldal csíkokra bomlik, amelyek külön nem törölhetők. Az ilyen vékony lap, amely túl keskeny ahhoz, hogy rákattints, a kiválasztott lappal együtt törlődik, ha érinti azt, és továbbvezet egy másik lapra a kiválasztott lap síkjában, azokkal a hozzá kapcsolódó vékony lapokkal együtt, amelyek szintén érintenek egy lapot a kiválasztott lap síkjában; az ablak ezeket a vele együtt törölt lapok közé számolja.